A s�hercegnő c. film �n jobban szeretlek, mint minden aranyat �s dr�gak�vet a f�ld�n. Szeretetem m�lyebb, mint egy tengernyi igazgy�ngy, egy �ce�nnyi akvamarin �s zaf�r. Szeretetem oly �szinte �s tiszta, mint ez a gy�m�nt. film K�nyv, film, zene, hangosk�nyv ak�r 27% kedvezm�nnyel!
Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagyok más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. E. Dorr: Lennék... Lennék Napod, ha nappal lenne, fényessé tenném hajnalod, bíborral festeném este a felhőt,... hogy gyönyörködj, ha akarod. Felhő lennék, ha őszidő lenne, langy esőt sírnék, mert messze vagy, aztán esőcsepp lennék, rád esnék, s gördülve csókolnám arcodat. Köd lennék, ha hűvös lenne, fehér, vidám, mi nem ragad, ködkarjaimmal ölelném tested s megnyitnám előtted utadat. Hópihe lennék, ha tél hava lenne, mit egyetlen céllal repít a szél, elolvadni gyönge kezedben, s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz. Szél lennék, ha új tavasz lenne, elfújnám messze a tél hidegét, hajadba bújnék tincseiddel játszva, míg nevetve mondanád: most már elég. S mi lennék, ha itt lennél velem? Mindenség lennék, hol nincsenek napok, égbolt lennék éjfekete éggel, hol nem ragyog más, csak a Te csillagod. Huch: Ős szavak titkát mormolja az éj Egymást öleljük, ketten, összeforrva, itthon megint, kimerült vándorok; húsban és vérben hívlak, rád-omolva, s húsod, életed köröttem lobog.
Percy Bysshe Shelley: Indián szerenád Első álmom rólad volt, Első álmom elröpült, Még az esti szél nyögött, Még az égen csillag ült. Lábaimban lakik egy Szellem; az rejtélyesen Húzott, hozott, vezetett Ablakodhoz, édesem! Csitt! A fekete folyón Illat és szél úgy alél, Mintha mákos álmokat Tépegetne ott az éj. Apadoz a zokogás A csalogány csöpp szívén, Mint ahogy a tieden Kell hogy elapadjak én. Jaj, bűvölj föl fűből! Halok! Hullok! Ájulok! Szórja csókkal szám-szemem Szerelmed mint záporok! Arcom fagyos és fehér, Szívem dobzörgése vad: Szorítsad szíved fölé, Talán ott majd megszakad. Reményik Sándor: Szeretnék szeretni Szeretnék szeretni. Mert nem szeretek mélyen, igazán, halálos, nagy ragaszkodással senkit talán. Szomorú ez, mert annyian szeretnek jobban, mint őket én, s több könnyük volna engemet siratni, mint nekem, ha őket elveszíteném. Szétszóródtam, – ők nagyon sokan vannak, én egyedül vagyok. Ölelni őket száz kar kellene, és én a semmiségbe karolok. Hiányzik valami: szívem központ-teremtő ereje.
"Sírva jössz a világra és körülötted mindenki mosolyog, igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva halj meg, de körülötted mindenki sírjon. " "Vannak zebrák, akik még a rács mögé is beállnának, csakhogy fehér lónak lássák őket. " (Stanislaw J. Lec) "Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem! " (Shakespeare) "Megértettem, hogy én is csak egy vagyok az emberek közül, semmi több, de nem is kevesebb. " (Homérosz) "Emberré lenni művészet. " (Novalis)